Az első kalózrádió 

A 60-as években a Beatles, aztán a Stones, a Who és Hendrix megjelenése megváltoztatta a dolgokat. A rajongók új tábora hamarosan elérte a nagykorúságot és abba a helyzetbe került, hogy megpróbáljon változtatni a helyzeten. A változások eredménye a Radio Caroline, az első kalózrádió, amely 1964 húsvét szombatján kezdte meg működését. 

A rádió egy bizonyos Ronan O’Rahilly agyszüleménye volt, a Caroline egy nemzetközi vizeken horgonyzó hajó fedélzetéről sugározta adását. Egy hétre rá a főposta kampányt indított a beszüntetésére, de május 12-én a Radio Atlanta is megkezdte adását, majd júliusban a Caroline-nal egyesülve létrehozták Caroline Dél és Észak (a bázis a Man szigeten volt). Más sebtében összeverbuvált állomások is gyorsan átvették a példát, hajókról vagy elhagyott katonai bázisokról közvetítették adásukat. Decemberre a ma már népszerű Radio London is belépett az éterbe. 

"A kalózok az igazi kalandokat szimbolizálták” - emlékszik vissza Nigel Chapman (alias Skull), aki a Radio Caroline DJ-je volt az 1970-es években - "Volt hogy heteket töltöttünk el egy hajó fedélzetén, és még fizetést sem kaptunk. Viharos időben adást közvetíteni egy hajó fedélzetéről, hát az aztán kaland volt a javából.” 

A BBC-vel ellentétben, ahol szó szerint ragaszkodni kellett a szöveghez és a játszási listához, a Caroline és a többi kalózcsatorna élvezte a tilalom nélküli beszédet és zenét, átvették a vadító amerikai stílust. Két éven át ők uralták az étert, a hallgatók száma több millióra volt tehető, amikor az olyan Dj-k, mint Stuart Henry és John Peel először mutatott be olyan klassz bandákat, mint a Cream vagy a Pink Floyd. 

"Az intézményellenes mozgalom részeivé váltak.” - mondja Ozzy Osbourne - "Az ágyban feküdtem és a kis tranzisztoros rádiómat a fülemhez szorítottam. Az adás minősége pocsék volt, de sajnos abban az időben ez volt az egyetlen lehetőség arra, hogy normális zenét halljunk. Olyan volt ez az egész, mint a drog. Valami, amit nem szabadna csinálni, mégis mindenki csinálja.” 

 
Jó pontnak számít, és érdemes megemlíteni, hogy John Peel (igazi neve John Ravenscroft), akinek a show-ját, ’The Parfumed Garden’-t (Az illatos kert) szinte mindenki hallgatta, nem folyt bele abba a drogkultúrába, ami a legjobban kedvelt zenéjét övezte. "Nem nagyon drogoztam,” - mondja - "mert nagyon rosszul lettem tőle, és azt hiszem nem ez az érzés a drogozás lényege.” 

A kalózrádiók nagyon gyorsan kivonultak a köztudatból, amikor 1967. augusztus 15-én kiadták a Maritime Broadcasting (Offences) Bill-t (a sugárzási jogot megsértők elleni vádiratot). A vádirat megszületése után a kalózrádiók egy csapásra megszűntek. Csak a Caroline szegült ellen a szabályoknak egészen 1968 márciusáig, amikor is az állomást leállásra kényszeríttették. A Radio One, a BBC megkésett válasza a kalózoknak, hat héttel azután kezdte sugározni adását, miután a Maritime Bill-ből törvény lett. A kalóz DJ-k legtöbbjét átcsábították a most már hivatalosan működő rádiók. Ezzel egy igazán csodálatos korszak ért véget. 

Annak ellenére, hogy a brit rádió az 50-es és 60-as években szégyenszemre nem volt képes haladni a korral, a TV-ben volt egy nagyon emlékezetes műsor, amit az 50-es évek pop zenéjének szenteltek: ez volt az Oh Boy. 

"Az Oh Boy nézése közben döntöttem el, hogy ezzel akarok foglalkozni” - mondja Lemmy - "Azt figyeltem, hogy a csajok milyen eszeveszetten ordítottak, amikor egy új csapat lépett színpadra. Úgy döntöttem én is kipróbálom.” 

Elvis népszerűségének ellenére, az Oh Boy megjelenése előtt a rock’n’roll szinte ismeretlen volt a brit televízióban. Volt néhány műsor, mint például 1957-ben a Cool for Cats (hetente megjelenő program az ITV-n, melyben hippik táncoltak a napi slágerekre), vagy a BBC Six-Five Special-je (modern zene egy kis beszélgetéssel és sporttal kombinálva). Amikor az utóbbi producere Jack Good átment az ITV-hez, az Oh Boy műsorba, Angliában végre megszületett az első korhatár nélküli rock’n’roll TV show. 

Ez a show rendkívül népszerű volt 1958 júniusa és 1959 májusa közötti időszakban, mivel a bandák élőben adták elő dalaikat. Erre a BEEB több hasonló műsort kezdett sugározni. Ilyen volt a Dig This! vagy a Drumbeat, de egyik show sem tudott sokáig fennmaradni, kivéve a Jukebox Jury, amit David Jacobs vezetett 1959-től 1967-ig.